És akkor jöjjön képekben és kevés szöveggel a hétvégénk története!
Ez a két kép indulás előtt készült, mert szerettünk volna valami jó minőségű képet adni a sógornőmnek a gyerekekről!
Az út nem volt zökkenőmentes, Oxford és környékén olyan iszonyatos égszakadás volt, sokáig kellett zuhogó esőben autóznunk, és egyszer még egy kamion is olyan erősen felverte az esővizet a szélvédőre, mikor elmentünk mellette, hogy egy pillanatig nem is láttunk semmit! Aztán első este elment az adás, gyerekek folyton nyomogatták a tévé gombjait, a végén már megkaptak egy rég nem működő ipodot, hogy azt nyomogassák...
Aztán végül kiderült, hogy nem ők rontották el a kábeltévét, hanem ebben a körzetben aznap többeknek is elment az adás, és még a rég nem működő ipodot is életre keltették a gyerekeim és azóta is működik, úgyhogy szerencsét hoztunk :)
Ez pedig már az ő kertje, annyi minden volt abban a pici kis hosszúkás tipikus angol kertben, hogy 1 órán keresztül csak nézelődtem benne, tényleg minden kis szegletében volt valami érdekes... egy figura a virágok közt, egy pár kagyló, egy hintázó manó, nagyon tetszett és a gyerekeknek is! A két nap alatt sokat voltak kint! A képek megnőnek, ha rákattintasz!
Ez a régi halas locsolókanna különösen tetszett!
De már az is elképesztő, hogy mennyiféle növény és virág van itt, és a legtöbbnek története van, sokat Magyarországról hoztak!
A madáretetőn a gyerekeknek leginkább a pókháló és a pók tetszett, persze kellő távolságból, mert félnek a pókoktól, Apacs szerint azért mert én is és hát bevallom sokszor sikítok ha meglátok egyet túl közel hozzám... :)
A virágok csodálatosak voltak, sajnálom kicsit ilyenkor, hogy nekem a gyerekek érdekében nem szabad rózsát tartanom!
Hát ezt a kis csobogót majdnem tönkretették a gyerekeim, ugyanis kapta ajándékba vízipisztolyt, és Danikám mindig a csobogóból töltötte fel az övét, és a végén egyszer csak azt vették észre, hogy nincs víz benne, és erőlködik a kis motorja, majdnem leégett! Úgyhogy gyorsan kikapcsolták!
Itt pedig már a Stonhengenél vagyunk, belépésnél mindenki kapott egy ilyen rádióvevőt a nyakába, és ezen mondták el az információkat az ősi kövekről! Danikám folyamat ezt hallgatta!
Bámulatos, hogy milyen nagyok ezek a kövek, és egy csomó legendát is elmondtak róluk, persze nem tudtunk odafigyelni, mert a kicsiket kellett terelgetni! Az is döbbenetes volt számomra, hogy amikor beértünk, és átmentünk az út alatt és odaértünk a többi látogatóhoz, épp nem volt még a fülemen a rádió, hanem terelgettem a gyerekeket, meg megbeszéltük, hogy fogni kell a kezünket, akkor ott hulla csend volt, csak mi hangoskodtunk, mindenki bele volt merülve a rádiójába! Néztek is ránk furcsán, én nem értem miért szeretnek feltűnősködni a gyerekeim... :)
Amikor megjártuk a Stonhenge kört, akkor egy picit megpihentünk, és elindultunk haza!
Ez a lejárat az út alatti átjáróhoz!
Aztán voltunk játszótéren is, itt már szemerkélt picit az eső, de nem volt vészes!
Itt sógornőm hintázott Danikával
Ezen a képen pedig én hintáztatom Leluskámat!
Szóval ez a hétvégénk is jól sikerült, lassan pedig készülök, mert segítünk kijutni öcsémnek, úgyhogy most nagy lakásvadászatban vagyunk, Talán jövő hétvégén már jöhet is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése